A gránátalmát és a fagylaltot is nagyon szeretem ezért fuzionáltam a két dolgot. A gondolat a Csarnokban fogalmazódott meg bennem amikor is sorban álltam annál a sajtosnál, ahol mindig nagy sor van. Sose visz rá a lélek, hogy beáljak-na de most beálltam és nézelődtem. A szemem megakadt a heavy cream-elnevezésű dobozon ami egyébként double cream volt- de az elnevezés pont mindegy is a lényeg, hogy 45%-os tejszín vettem is egy dobozzal. A tejszín láttán eszembe jutott, hogy lapul a mélyhűtőmben kb 500 ml. gránátalma lé amit 2 hónapja tettem oda, mert épp nem kellett semmihez sem….na de most Valentin napra jó párosításnak tűnt a két hozzávaló
Gránátalma fagylalt
500 ml gránátalma hús összeturmixolva és átpaszírozva
800 ml 45% tejszín
1 ek citromlé
A 45%-os tejszínt felverjük, és hozzáadjuk a gránátalma levet és a citromlevet. A kész krémet a mélyhűtőbe helyezzük, és 2 óránként jól megkeverjük, hogy a jégkristályok összetörjenek 3-4-szer ismételjük (vagy a krémet fagylaltgépbe öntjük ami nagyban megkönnyíti a munkát). Ennél a folyamatnál fontos, hogy ne nyalogassuk le a villát….még véletlenül sem, mert akkor pont fele annyi mennyiség lesz mint amennyivel indultunk.
A fagylaltot tálalás előtt 8-10 perccel kivesszük a mélyhűtőből kanállal gombócot formálunk, majd megszórjuk friss gránátalmával.
és egy vers
A tükör előtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.
A tükör előtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.
Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierő roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.
Fülönfüggőül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.
Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikűrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.
S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.
József Attila
MGL
