Évekkel ezelőtt vásároltam a közeli boltban, amikor is összefutottam egy szomszédommal, akivel beszélgetésbe elegyedtem aminek a vége az lett, hogy megígértem, hogy megtanítom cheese caket készíteni, de olyat, amilyet gyerekkorában evett New Yorkban. Rendhagyóan, de erre még a mai napig sem került sor, ellenben sok-sok próbálkozás után együtt kifejlesztettük az a chocolate chip cookiet (továbbiakban CCC), de nem ám akármilyet, hanem olyat, amilyennek lennie kell.
Azt figyeltem meg, ha a férfiak főznek és nem profi szakácsok, akkor az elég nagy felfordulással és fejetlenséggel kezdődik, majd káoszba fullad a konyhai tevékenység. Minden egyes alkalommal, amikor kísérleteztünk a sütivel nekem nem volt más dolgom mint az épp aktuális dízásztört megoldani. Próbáltam nyugodtan ülni a kísérletek alatt, és nem segíteni… Ami a legjobban tetszett a recept tökéletesítési eljárások során az a barnacukor esete a kalapáccsal történt volt:
- Ebből a cukorból (kezében egy nagy tömb barna cukor), hogy vegyek ki 165 grammot?
- Össze kéne törni.
- Hogyan?
- Szerintem kalapáccsal. –közben elmentem a mosdóba-és mire visszaértem ütötte a cukrot a pulton egy kalapáccsal.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁLJ le! Azt akarod, hogy ragadjon a konyhád a jövő évezredben is?
- Nem de Te mondtad, hogy kalapáccsal üssem.
- Igen-de mondjuk tedd bele egy zacskóba, és menj ki vele a teraszra.
-…..jaaa azt nem mondtad
Sok hasonló eset után sikerült kifejleszteni az amerikai CCC-t.
Chocolate chip cookie
280 g liszt
210 g vaj
140 g barna cukor
130 g kristály cukor
2 db tojás
2 tk. szódabikarbóna
1 tk. só
1,5 tk vanilia kivonat/1 rúd vanilía
336 g csokoládé darabka
150 g pekán dió durvára vágva
A sót a lisztet a szódabikarbónát jól összekeverte és félretette felhasználásig.
A szobahőmérsékletű vajat habosra keverte a cukorral. Felhívta a figyelmemet, hogy a vajat nem szabad túlkeverni. (vajon ezt hol hallotta?)
Majd a vajat, a lisztes keveréket, a csokoládé darabkákat és a diót szépen összekeverte.
A sütőt 160 C fokra állította, a tepsikbe elhelyezte a sütőpapírt majd kis labdákat formált a masszából és két vízbe mártogatott teáskanál segítségével-illetve ezt már én csináltam, mert ehhez már nem köti le egy férfi alkotói elméjét sem, sőt idegesíti.
A tanács a következő ebben a fázisban: tilos szétlapítani a gömböket, mert majd szépen szétfolynak maguktól (ezt majd le kell fényképezni, hogy eltudják képzelni-hol a fényképező gép?).
A sütési idő 12-14 perc között van a süti méretétől függően. Mikor lejárt a sütési idő ki kell tenni a teraszra hűlni. Mialatt hűl a süti a teraszon ’’gyorsan’’ van idő önteni egy pohár házi tejet és a már kihűlt süteményt elfogyasztani, majd leülni a lapy elé és nyugodtan teniszt nézni, mert egy tepsi süti elég ahhoz, hogy jól lakjon az ember fia.
Aztán meg a maradék süti valahogy úgyis bekerül a sütőbe onnan a teraszra, aztán a dobozba, a konyha meg magától visszaáll katonás rendbe, és minden magától elmosogatódik és elpakolódik.
MGL és LTR
