Mentegetőzni semmi értelme sincs, de mégis lelki ismeret fúrásom van a ténytől, hogy annyi mindent készítettem annyi újjat megismertem és sokat tpasztaltam de a blogomig nem jutottam el. Természetesen találok én erre elfogadható okokat, de nem fárasztanék ezzel senkit- de most fárasszak vagy ne-magamnak írom, vagy nem.
Az igazság az, hogy magamnak, mert a technikailag korántsem kielégítő fotók, és írások nézegetése közben vissza tudok gondolni fényekre, hangulatokra és ízekre. Az ízek a fények, az illatok, felidézik bennem a rég elfeledett tanulságokat, kis örömöket és szomorúságokat. Ez jól is van így de erről a rövif nyárról semmi sem maradt csak ez a füge lekvár. Aminek receptje sincs, mert már réges rég kidobatam a kis cetlit amire jegyzeteltem, hogy miből mennyit tettem a lábasba. Igazából csak három komponensből állítottam össze: barna cukor, balzsam ecet és füge.
Ennyit a nyárról...
MGL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése