Mimózát láttam ma a virágosnál, és nem tudtam ellenállni a perverz csábításának sem a távoli mediterrán emlékeimnek amit megidéz bennem az illata.
A falak narancs színűek otthon és már olyan rég vágytam egy kis mimóza illatra, egy kis tavaszra. Amint hazaértem jól beleteszem majd a vázába. A hazaérés bonyolult dolog ugyanis dimenziókra osztható. Térben közeli, de időben annál távolibbnak tűnik a péntek délután őrült realitásába folyó örökkévalóság.
Tudom hogy a bor a hűtőben vár rám az érett sajtokkal az üveg félgömb alatt a hűtőben. Tudom hogy ,milyen könyvet szeretnék olvasni, és tudom hogy milyen zenét szeretnék hallgatni hozzá. Tökéletes lesz, olyan amilyenre vágyok. Az ínyenc kéjenc mindjárt átadhatja magát a beteljesülő vágyainak.
A gondolatok, a jó bor, az ízes sajt és a férfi éretten igazán élvezhető. Arra hogy érjen várni kell, és tenni, keresni kell.
Gyertyát gyújtok. Először csak három tea mécsest. Aztán az összes gyertyát és mécsest kívülről befele haladva a lakásban. Az egykoron nemes csokoládét rejtő sötétkék bársony dobozból olajat választok az estéhez. Vanília és jázmin lesz a ma este a társasága a mimózának.
Lámpát nem gyújtok, így nem látom majd a Magányt settenkedni a lakás egyik sarokból a másikba.
A sajtot előveszem a hidegből és kiszabadítom az illatait az üvegbúra alól. Apróbb darabokat vágok, hogy a meleg hamarabb kifejtse jótékony hatását.
Bor nyílik. Durván, erőlködve, a fémfóliát sem vágom körül a céleszközzel. Nincs türelmem levetkőztetni szépen lassan ahogy az illő lenne. Minden erőmet összeszedve megerőszakolom. A hang tökéletes volt, a dugó elhagyta az üveget, ahová egészen eddig tökéletesen beleillett de már sosem fog többet.
A dugó új élete egy fehér négyzet alakú kistányéron kezdődik. Megpróbálom tisztelettel kezelni, megérdemli hosszú kitartó munkája miatt. Meg-meg illatolom majd és hagyom, hogy az újjaim játszanak vele.
A poharat megtöltöm 2002-es év nyarával, és az Univerzummal, amiből a Föld egyszer régen egységet alkotott. A bor színe hasonlatos az engem is éltető vérrel. Olajosan folyik le a pohár oldaláról. Még várnom kell, hogy megnyugodjon, lélegezzen, megszokja az új de méltó helyét ahova már réges-régen predesztinálva lett.
Vannak büdös élvezetek is. Cserébe viszont látványos. Ilyen a szivar, néha a cigaretta is. Előkészítem a pillangós egészen apró kétszemélyes hamutálamat, és a mentolos cigarettát és gondolok a száműzött barátra akitől kaptam.
A Magánynak sok jó tulajdonsága van íme három : az egyik, hogy nem dohányzik és sosem iszik alkoholt és nem beszél.
A láthatatlan mögött a csend hangján szól az Enigma.
A nehéz vörösbor elkezd hatni gondolataimra, és egyre gátlástalanabban nyúlok a szenes kérgű érett kecske sajt darabok és a pirított dió felé.
Vanília illat kúszik lassan felém a gyertyák irányából, és öntök még egy kis hűvös Kopárt a a tökéletes formájú pohárba. Hagyom hogy a szoba meleg levegője megcirógassa, hogy aztán néhány kanál cukor mentes csokoládé habbal egyesülve amit titkon kivettem a hűtőből emeljék tökéletesre Zahirom keresésére szánt estém.
A bor ízére megkívánom a füstöt, és már rá is gyújtottam. Tiszavirág életű füstkarikák jönnek gondolatok helyett a számból, de Magányomat nem zavarja. Az borból és abból a nyárból egyre kevesebb marad az üvegben, és már tudom, hogy a palack is egyedül fog maradani, teljesen üresen.
Zahirom csak egyre távolabb kerül tőlem minél jobban keresem, Ő annál inkább a füst és a borgőz homályába vész. Pihenek.
Elfordítom a fejem és kinézek a ködbe, a fülledt nyarat keresve- édeskés erotikus illat foszlányait érzem magamon, de már csak én, senki más. Ezek az illatok már csak az enyémek! Csak én érzem és senki más. Mára ennyi jutott magamnak belőlem. A nőből-férfiból, gyerekből-felnőttből, feketéből-fehérből szűzből-asszonyból.
A vibrálásom eltűnt megszűntem nőnek lenni és fáradt vagyok, már csak a Zahirom keresem a füst homályban az illatokba veszve. Gondolok rá! Emlékszem a sose volt égető szenvedélyére, és minden mozdulatára. Felismerem egészen biztosan ha meglátom. Egy dohányos-diós, fanyar, de meleg és izgató, illatnak kéne megérkezni, de nem jön. Keresem de nem találom. Pedig látom. Biztosan látom, hiszen érzem az illatát. Megtévesztő allegória lenne csak?! Igen- ez nem az, ez valami más, ez csak a Magány.
Tovább keresem az illatot amit csak egyszer éreztem. A Mars és Vénusz együtt állása idején, melynek estélyén két láthatatlan, távoli illat egy tökéletesként egyesült az egyetlen Új Tökéletes illattá.
GourmandLizard
