Még ami olyan amilyen volt

Ulti bajnokság


Van egy hely a Budafoki úton ami észrevétlenül elkezdett beszivárogni az életembe. Egészen egyszerűen egyre többet mentem valamiért.
Most február utolsó hétvégéjén ulti bajnokság lesz ahol mint megfigyelő kívánok részt venni, továbbá házi kenyérrel támogatni az eseményt.
A stílusában semmi erőltetett retro (Jaffa) és semmi over modern (Déryné jelenleg ) nem fellelhető. Maximálisan behatárolatlan elhasznált bútorok, mindig változó képek a falakon. Jól kivehető, hogy a tárgyak erősen használva vannak tehát sok a vendég.(Személy szerint már az első alkalommal feltűnt mikor nem tudtam leülni a kávémmal) A terek az-az a tér pont akkora amekkora-nem nagy és nem kicsi.
A régi Dérynéhez áll a legközelebb-békebeli hangulat: nyugodalmas pezsgés.
Felhívnám a figyelmet, hogy nincs zongora ne keresse senki!



Az a hely ahova egyedül is érdemes lemenni, mert biztos jó estélye lesz az odatévedőnek a törzsvendégek miatt. Továbbá az a hely, ahol meg lehet kérdezni a szomszéd asztalnál ülőtől, hogy van-e kedve tavlizni anélkül, hogy ebből bármilyen jellegű probléma vagy pofavágás alakulna ki.



Ugyanakkor, a napi sajtó elolvasásához szükséges hangulat, és nyugalom is adott.
Semmi extra kínálat nem tapasztalható, ahogyan italban úgy ételekben sem, viszont cserébe van pörkölt mandula a Káli medencéből.
Mégis akkor mitől jó ez a hely???
A hangulata miatt. Aminek a megtartásának érdekében nem kerül se felújításra, se bővítésre.
Tőlünk emberektől jó a hely hangulata akik oda bemennek (BME-s diákok, tanárok, művészek, filmrendezők festők, mentősök, villamos vezetők és különféle életművészek) és a tulajtól, aki lassan 15 éve vette át a 1969-ben megynyitott helyet.



Miért tudjuk magunkat jól érezni egy olyan helyen, ahol különböző értékrendű, politikai meggyőződésű, eltérő vallású és exisztenciájú ember között?
Mért nem lehetne Magyarországból egész egyszerűen Libellát csinálni?!

MGL